Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház
Témapark - Interaktív kaland
Barlangszínház

Kultúra és kirándulás egy helyen

SopronDrum: sztárok, sztorik, fotók

Robben Ford kedvence a mészkő, és amikor először meglátta barlangszínházat belülről, azt mondta: "ez egy nagy találkozás lesz!"

Bill Evans a beállásnál egyet fújt a szaxofonjába, majd az akusztikát hallgatva ámulva szólalt meg: "fantasztikus!" David Friedman vibrafonista szerint a zene a szívben születik, Wolfgang Haffner sztárdobos pedig először anyukájának az üres mosóporos dobozain verte a ritmust. Véget ért a SopronDrum. Néhány sztorival, emlékezetes pillanattal, és rengeteg fotóval búcsúzunk a harmadik nemzetközi ütősfesztiváltól.

A SopronDrum mind a négy oktatója elismeréssel szólt a fesztiválról, annak megrendezéséről, és a szervezésről. Mindegyikükkel készültek villáminterjúk, melyeket honlapunkon, közösségi oldalainkon olvashatnak. Íme egy-egy részlet ezekből.

Oktatói szavak

"Hat éves koromban kezdtem el dobolni. Először anyukám kerek üres mosóporos dobozain ütöttem a ritmust, így kezdődött. Aztán nem sokkal ezután kaptam apukámtól egy dobszerkót. (...) Azokat szeretem a legjobban, akik zenére játszanak. Nyilván lehetsz gyors és technikás, de engem az ragad meg, amikor a zene hullámain, azzal együtt játszik a dobos. (Wolfgang Haffner gyerekkori élményéről, és arról, milyen dobosokat szeret)


 "A marimba nem a legjobb hangszer a világon. Sok dolgot kell a hatásos játékhoz beletenni magunkból. Olyan ütőhangszeres játékot, megfogalmazást kell képviselni a közönség felé is, hogy tényleg csak marimba hangjával tudjuk elképzelni, kifejezni a gondolatainkat, érzelmeinket." (Theodor Milkov a marimbáról)


- Akire hatással van ez a zene, annak mindent, ha nem tudja megérinteni, akkor semmit. Ez a műfaj egy olyan kommunikációs csatorna, hogy nem kell beszélned a nyelvét, képes hatással lenni rád. Később úgyis megtanulod a nyelvét. Akkor már eggyé váltok. (Szendőfi Péter arról, mit jelenthet az embereknek a dzsessz)


A zene a szívben születik

David Friedmant a világ egyik legnagyobb hatású vibrafonosának tartják. Nemzetközileg elismert vibrafon és marimbaművész, zeneszerző és jazzpedagógus. Játszott a New Yorki-i Filharmonikusok és a Metropolitan Opera Zenekarában. Sajátos stílusa izgalmasan változatos, és színes zenei világában gyökeredzik. Soproni mesterkurzusán az improvizáció fontosságára hívta fel a figyelmet.

- Amikor tanít, a játszási technika vagy a mű belső szellemisége a fontos?

- Mindig a mű, a zene, annak szellemisége a lényeg. A technika ilyenkor nem fontos.

- Hol születik meg a muzsika egy ilyen különleges hangszeren, a kézben, gondolatokban, szívben?

- Egyértelműen a szívben.

- Sokat tanít, sokféle nemzetiségű fiatalt. Minden nemzet másként, más stílusjegyekkel játszik vibrafonon vagy marimbán?

- Nem érzékelek ilyen különbségeket. Talán Ázsiában nehezebben szánják rá magukat az improvizációra.

- Melyik volt eddigi pályafutásának legemlékezetesebb koncertje?

- Amikor duóban együtt játszottam Dave Samuels-szel. Egy amerikai koncert jut az eszembe, akkor a vibrafon és marimba párosítása új volt. Nagyon élveztük a zenélést, a közös fellépést.

- Játszott világsztárokkal többször járt Magyarországon, a hazai dzsesszéletünk jelentős egyéniségeivel zenélt, köztük Snétberger Ferenccel is, akivel turnézott, lemezt készített. Erre a találkozásra hogyan gondol vissza?

- Kitűnő, fantasztikusan jó zenész, örülök ennek a találkozásnak, a közös munkának. Azt hiszem, az 1990-es évek közepén készült a lemez. Utána is kapcsolatban maradtunk.

- Mit tart a legfontosabbnak a zenében?

- Magát a zene létrejöttét, legfőképp az improvizációt. A spontaneitás, a hang, az idő és zene folyamatosságának, folytonosságának áramlását. Ez egy utazás.

(V.R.)


Tudást, tapasztalatot, zenei ízlést szerezhetnek

Szabó István és a SONUS ütőegyüttes tagjai részt vettek a kurzusokon. Felléptek a fesztivál zárónapján. Az együttes vezetője így vallott a fesztiválról:

" Fontos a fiatal ütősöknek egy-egy ilyen találkozás és élmény. Itt közvetlen lehetőségük nyílik megismerni azokat a művészeket, akik hatással lehetnek játékukra, fejlődésükre. Tudást, tapasztalatot, zenei ízlést szerezhetnek. Változhat, bővülhet a gondolkodás - és látásmódjuk, gyarapodhat a műfajokról ismertük. Új impulzusok érik őket, s ezek a workshopok arra szintén jók, hogy olyan környezetben hallják másfajta megfogalmazásban még esetleg azokat a dolgokat is, amelyeket már tudnak, ami inspiráló hatású. A SopronDrum ilyen."



Robben, Bill és Miles Davis

A SopronDrum idei központi koncertje Robben Ford és Bill Evans fellépése volt a fertőrákosi barlangszínházban. Végigturnézták a világot, ám még soha nem léptek fel ilyen körülmények között. Ámultak a helyszín szépségén, atmoszféráján. Robben Fordnak ráadásul a kedvence a mészkő, megsimogatta a falakat, majd kezében a gitárjával azt mondta: ez egy nagy találkozás számára. A két zenésszel koncert előtt beszélgettünk.

Megtudtuk tőlük, nem az őserővel rendelkező, ösztönös, kiválasztott tehetségben hisznek, hanem a sok gyakorlásban és a munkában. Bill Evans szerint lehet valaki szerényebb képességű, de szorgalommal, hozzállással, rengeteg munkával még annál is többre viheti, mint egy nagy tehetség, aki viszont nem gyakorol eleget. Kettőjük közül ő dolgozott többet Miles Davis-szel. Bill Evans mindössze 21 éves volt, amikor a műfaj géniusza elhívta az együttesébe. Összesen hat albumot készítettek együtt. Korábban többször nyilatkozta, szívesen írna könyvet életének erről az időszakáról.

Arra a kérdésre, hogy mi lenne az első és utolsó fejezetben, azt felelte: nem fejezetekben gondolná ezt a könyvet. Inkább azt írná meg, amit megtapasztalt, átélt Miles Davis mellett, a gondolkodásmódjáról, arról, ő hogyan látta, képviselte, élte meg a dzsesszt.

Robben Ford bár csak két évig dolgozott a géniusszal, ám beszélgetésünk közben pályafutásának harmadik fontos mérföldköveként jelölte meg a Miles Davis zenekarában töltött idejét. (Az első volt a Yellowjackets együttes, a második pedig amikor Joni Mitchellel játszhatott két esztendőt.)

Robben Ford az öltözőjükben nosztalgikusan felidézte azt a pillanatot, amikor csörgött a telefonjuk otthon, és felesége zavartan csak annyit mondott neki "hé Rob, Miles Davis az! " Gondold el a pillanatot ... - mondta most mosolyogva a világsztár zenész, akitől még azt is megtudtuk: 1960 óta őriz egy gitárját, nem játszik mindig rajta, de ez kíséri az életét. Ez a hangszer fejezi ki talán legjobban a jelenlegi hangulatát. A két zenész egyébként jó barátságot ápol, jelent meg közös lemezük, s azt is elárulták, készítenek új albumot.



Bemutatkozott a Dobmúzeum

A ceglédi Dobmúzeum kiállítási anyagából ízelőtt kaphatott a közönség a SopronDrumon és a fertőrákosi barlangszínházban. Kármán Sándor magángyűjtő alapítvány által fenntartott múzeumából most olyan illusztrációs, fényképes anyag érkezett, amely bemutatja, különböző korszakokban hogyan fejlődtek a stíllusokhoz alkalmazkodva az ütőhangszerek.


Ütős zárás

A harmadik SopronDrum zárónapján a Liszt Ferenc Kulturális Központban a SONUS ütőegyüttes és a X. Országos Maros Gábor Ütőhangszeres Szóló- és Duóverseny győztesei (Csepregi Márton és Malasits Léna Madléna) léptek fel, valamint meglepetésként Theodor Milkov marimbaművész is játszott néhány kompozíciót. Fotók a fesztivál esti vastapsot kapott konjcertjeiről itt.


Fotók: Hortobágyi Oros

A SopronDrum eseményeit Varga Róbert tudósította, a fotós Hortobágyi Oros volt. A fesztiválról készült anyagok a mesterkurzusokról villáminterjúkkal, koncertbeszámolók ezeken a linkeken olvashatók:

Megnyílt a SopronDrum

Ritmus, érzes, dinamika 

Dallamok a ritmusban

A vibrafonkirály üvegpalotája

Robben dzsessz robbanása Billel

Emlékezetes fesztivál